Született:
1935. 03. 20. Budatétény
Elhunyt:
2012. 06. 01.
"Nem vársz már minket ragyogó szemekkel
nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könnycsepp szemünkben Érted él,
egy gyertya az asztalon Érted ég.
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
szívből szeretünk s nem feledünk Téged. "
"Mikor nincs melletted senki, s úgy érzed hogy vége,
Kulcsold össze két kezed, nézz fel az égre.
Ott van Ő, ki meghallgatja szíved minden bánatát,
Ott van Ő, ki megérti, hogy neked mennyire fáj.
Ő ott van a lelked mélyén, ott van ha fáj a magány.
Ő vígasztal, ha sírni lát, mert Ő vigyáz Rád.
Imáidban kérjed Őt, kérjed, hogy adjon erőt.
Hogy elviseld mi bánt, mi fáj, kérjed hogy Ő vigyázzon Rád.
Kérjed hogy, őrizze minden lépésedet,
Kérjed, s Ő mindig ott lesz veled! "
"Kedves anyám, drága kincsem,
vár Földanya hideg öle,
nem láthatlak soha többé,
szívemben élsz mindörökké.
Örvendjetek jó emberek,
Krisztus fénye rátok ragyog!
Nézzétek el most énnékem,
fájdalmamban térdre rogyok.
Én jó Uram vigyázz reá
odafent a magas égben,
legyen végre nyugodalma,
megpihenő áldott létben! "
"A titokzatos égben vagy talán,
mi némán felnézünk s a szivünk fáj.
Sirunk pedig Te most fenn az égben
Már régen pihensz angyalok ölében,
Nekünk most mennünk kell tovább,
de a szivünkben vagy, s gondolunk Rád!
Te is néha nézz le ránk s beszélgetünk
az álmok postásán át.
Szeretlek, fáj a búcsú, de remélem megérted:
Muszáj elengednem az emléked.
Hiszem, hogy még találkozunk.
Igen, egyszer még összefutunk.
Várj rám és én ott leszek,
Ott leszek veled!
Nem tudom mikor de hidd el megyek"
"Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet.
Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet.
Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet.
Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet.
Egy a reményünk, mely éltet és vezet.
Hogy egyszer majd találkozunk Veled!
Örök álomra hajtottad fejed,
S én itt maradtam árván. . .
Hogy megőrizzem emlékedet. . .
ANYA ANNYIRA HIÁNYZOL ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !
“Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik,
a halál fájdalmát csak az élők érzik”
Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk.
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk.
Az ész megérti, de a szív soha,
Hogy egyszer majd mi is elmegyünk, ahol Ő van, oda.
Az élet múlik, de akit szeretünk,
Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk. "
Anya, ma három éve csuktad le örökre nevető szemed de nem igazán tudom feldolgozni. Anya annyira HIÁNYZOL! ! ! !
Édesanyám nagyon szeretlek nem felejtem el soha amit értünk tettél. Gyertyák égnek úgy ahogy szoktuk tudod ahogy tanítottál.
Tudom, hogy figyelsz rám,
Föntről is meghallgatod a bánatom,
De az lenne szép mégis,
Ha tudnám, hogy arcod mindennap láthatom.
Ha itt lennél elmondanám
Mindazt mit érzek,-Neked-,
Hisz most is, mint annyiszor
Megosztok mindent Veled.
"Megpihent szíved,
szemed álomba merült,
Fel szált a lelked
Angyalok közé került, nappal
Angyalként jössz hozzánk,
Éjjel csillagként ragyogsz,
Igaz nem látunk, de tudjuk,
fentről mindig Ránk mosolyogsz."
Csendesebben
Csendesen egyre csendesebben.
Hiszen csendet hagytok mind, mind bennem.
Kik elmentetek s, itt hagytatok.
Csendesen sírok miattatok.
Ha majd én is csendben leszek,
És majd ott leszek veletek.
Talán én is csendet hagyok.
Majd ha végleg elhalkulok.
Muhi János
Első gyertya meggyújtva: 2012. 12. 30.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Gyertyái(0 db) 
Oldala