Álmodtunk egy öregkort.
 

"Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,
de a kegyetlen halál mindent összetépett.
Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,
nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.
Lelked elszállt, mint hó pihe a fényben,
Ragyogj ránk fényesen csillagként az égen.
Egy reményünk van, mi éltet és vezet,
hogy egyszer majd találkozunk veled. "

 

 

 

 

Annyira fáj, hogy el sem mondhatom !  
Nem látom többé, s nem is hallhatom.
Hiába érzem őt itt belül élénken,
kezét felém nyújtva esdőn, félénken.
Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek,
s mikor elmentél nem fogtam a kezed.