Született:
1944. 01. 06. Sáp
Elhunyt:
2011. 09. 07. Berettyóujfalu
Azt hogy egy ÉDESANYA MEKKORA KINCS , AZT CSAK AZT TUDHATJA AKINEK MÁR NINCS !
Itt állunk mind, úgy hallgatunk,
mit mondthatnánk nincsen szavunk,
szíved nem él, hové lettél ? Egyedül mentél.
Már csak emlék, kedves a kép,
úgy nevettünk nem olyan rég.
tiéd - e sok tárgy velünk maradt, itt voltál . Igaz.
Most búcsúzunk , most sírhatunk,
nem ölel két karunk.
Fagyott a füld a mélybe zár bennünk élsz tovább.
Megrendült szívvel gondolunk rád.
Nem hisszük el hogy nincs tovább.
Lehunyt szemed nem látja már, mindenütt virág.
Kint alszol majd a hideg télben,
eszünkbe jut néha éjjel.
Nem vagy töbé nincs ilyen más . EGYETLEN voltál !
Édesanyém ablakában nem nyilnak már muskátli virágok.
Kezében a Bibliával nem mondhat már értünk imádságot.
Kivittük a temetőbee, hol régóta várta már a párja.
Kis házának kapujában , nincs már aki gyermekeit mindig haza várja.
Emléke szívünkben él Ő volt akit gyermekei legjobban szeretttek !
" A nagymama reszketeg, de fogja a kezedet és elvezet a gondon át minden félős unokát "
Szeretném ha még mindig fognád, és elvezethetnél tűzön vizen át.
De tudom többé már nem fogod félős kezem, egyedül kell élnem már az életem.
Elmondhatatlanu l jól esne, ha néha egy- egy percre vissza jönne,
megölelne, sijmogatna és történeteket mondana.
Nevetne kacagna, s megdorgálna ha helytelennek gondolja.
Örök búcsút venni tőlled nem lehet.
Hisz nem fogja fel az ész, hogy kit annyira szeretett, az végleg elmehet.
Azt gondolja a képzelet , hogy néha- néha még megölel a két kezed.
Kérlek hát kedves Tóth mama, Tótamama, mamika, figyeld lépteinket, és ne hagyj egyedül soha.
Végtelen sok fájdalommal hiányol minden egyes unoka !
ÖRÖKRE VELÜNK MARADSZ, ŐRIZZÜK MOSOLYODAT ! ! ! !
Első gyertya meggyújtva: 2012. 08. 27.