Született:
1957. Vaja
Elhunyt: Csákvár 20128hó9
Reménytelenül.
Búcsú
Mielőtt innen végkép elmegyek
szeretn ék elköszönni, emberek.
Mint rab akinek int a szabad út
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.
Mint a madár, kit Dél vár arra túl,
az eresz alján még egy dalt tanul.
Mit is daloljak, én szegény beteg
Mit is dadogjak nektek, emberek?
Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem vett engem senkise.
Csak egy könny voltam, aki porba hull,
csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.
Csak egy csók, aki hideg kőre lel,
csak egy szó, kire viszhang nem felel.
Egy pillangó, ki csillagot keres
s elgázolja egy durva szekeres.
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szét néz merengve, és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szét nézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
já tszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyülnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Első gyertya meggyújtva: 2012. 08. 10.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Gyertyái(0 db) 
Oldala