Drága Edit!

Sose tegeztelek, de most megteszem. Azt akartad, hogy örökké együtt legyünk. Én ezt komolyan
vettem és tartottam magam hozzá. Szerda hajnalban azonban elengedted vigyázó kezemet és
elmentél nélkülem nagyon messzire. Mindent úgy intéztem, ahogy kérted: szép ruha, smink, a
kedvenc illatod és autód. Mi aki a családodat jelentettük, megrendülten állunk a tény előtt, hogy
nélküled kell folytatnunk küzdelmes életünket. Mindenki csak sír utánad, mert Te csak jót hoztál
nekünk. Mi az elmúlt 13 év alatt igyekeztünk neked egy igazi családot, adni ami azt hiszem sikerült is.
Tudod, hogy sokkal könnyebb volt ápolni és gondoskodni rólad, mint elfogadni azt, hogy nem vagy
köztünk? Nagyon hiányzol nekünk és talán a mély fájdalomban az ad némi enyhülést, hogy tudjuk
és reméljük, hogy találkoztál mindazokkal odafent, akik fontosak voltak számodra idelent. Vigyázz
magadra, sálat mindig tegyél a nyakadra, nehogy meghűlj!

Emléked szívünkben örökké élni fog.

 

 

 

"Kint az éjszaka leplébe burkolva, mely fekete, mint a sír, bármilyen Istenek is vigyázzák legyőzhetetlen lelkemet, megköszönöm nekik. Az események kegyetlen hullámverésébe keveredve az arcizmom sem rezdült, nem sírtam fel hangosan. A véletlen husángjaitól véres a fejem, de meg nem hunyászkodom. A harag és a könny díszletei mögött átdereng az árnyak ködös foltja. A harag és könny birodalmában derengő árnyak iszonyata az ópium. Az évek fenyegető vonulása, a vágyak és a kényszerek szorítása sem  gyengített el. Nem számít mennyire keskeny a kapu, hogy milyen súlyos büntetésekkel van teleróva végzetem pergamenje, én vagyok a Sorsom Ura, Lelkem Kapitánya. "

Ölel

Csipetk e KicsiMackó