Balogné Marika . . . A legjobb barátnőm volt 26 évig

Sajnos hirtelen, hagyott itt bennünket. . És három 

csodálatos gyerekét . . . Anita lányát, Attila fiát, és 

a legkissebbik Fiát  Dávidot. . . Nagyon megrázott bennünket 

hirtelen halála!

Emléke szívemben - ünkben . örökké élni fog

 

Nem ébredtél fel többé,

Örök állomba tértél

Mentél, ahogy jöttél

de ez már a végcél

 

Veled együtt fény  száll fel,

az ég, és a föld között megállt

Mégegyszer vissza kell nézned

hisz itt maradt a család és a barát

 

Rendet, s csendet hagytál itt 

s megszakadt szívet zaját

Hiába keresünk, bent és kint

a föld már mélyen magába zárt

 

Már nem tudtam elmondani,  
Már nem volt rá elég idő.  
Midőn az ember mindig halogat,  
S ha eljön a vég, ki értheti meg már 
Az élettelent, a halottat.  
Szám nem mozog, élettelen.  
Szó már nem hagyja el ajkamat.  
Így barátomra bíztam szavaimat.  
Ő tudja ő, érti a lélek szavát,  
Közvetít majd néktek egy életen át.  
Mi mindent szerettem volna mondani 
A csillagokat, a szívemet elétek hordani.  
A virágzó tavaszt, a perzselő nyarat,  
Ki gondolta volna, hogy számomra,  
Ősz jön, majd tél, és nem lesz már tavasz.  
Ha tudtam, vagy éreztem volna, hogy 
A kaszás a szekerét felém, tolja 
Tiltakozt am volna! Ne, ne még!  
Nem volt az életből nem volt még elég!  
Az élet kemény, én gyenge legény,  
Kevés voltam, erőtlen, a szokások rabja.  
Legyőztek. Az életet nem játsszák babra.  
Higgyétek el, én, nem ezt akartam!  
Értetek éltem, és értetek haltam.