Sok szép éven keresztül neveltél Zajos világnak veszedelmeiben, Erős szíveddel, gyengéd két kezeddel, Ragyogó szemmel őriztél engem. Első lépteimet, szavaimat, Te segítetted ls láttad hajdan még, Lankás dombokon, füves psutákon Együtt sétáltunk mi nem is oly rég. Kutató szemmel te nézted, figyelted Életem mnit telik, és fejlődik, Dobogó szívem féltett hangjaiból Ezer hang, anya, csak érted kiáltik. Százezer virágból csokrot fűzni, Anya, neked még ez is kevés lenne, Nyulat futtában, madarat szálltában, Általad, érted: MINDENT csak neked, Mert szeretlek, anya, szeretlek téged

 

 

" Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad,
Nincs felettünk hatalma a sírnak.
Örök az arcod, nem száll el a szavad,
Minden mosolyod a lelkemben marad! "

 

 " Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem. "