Olyan rettenetes ez, nem lelek vígaszt ebben. Ott az egyik oldal, az olimpikon, az életerős fiatalember, emlékszem mikor azok az erős karok feldotak a levegőbe, és elkaptak. Emlékszem amikor a szánkómat húzta, oly biztosan, hogy sosem féltem bajom eshet. Emlékszem amikor fél kezébe kapott, s úgy lóbált mintha csak kölyökkutya lennék…éd esapám nagyon erős ember volt…s ott a másik oldal…aho gy ott áll előttem, soványan, megtörten… ; ; ;fáradtan.