Született:
1920.
Elhunyt:
2009.
Elvezettél engem a túlvilágra való átlépésed pillanatáig és ezzel még ebben az életedben utoljára olyan tanítást adtál, ami a szeretet nyelvén szól. Azóta semmitől sem félek. Állítólag ahogyan az élethez viszonyulunk, úgy viszonyulunk a halálhoz is, és fordítva. Bátorság volt végigmenni veled az utolsó pillanatig és bátorság volt merni elengedni a kezedet, majd itt maradni egyedül. És úgy érzem, ez a bátorság többé nem múlik el. Akkor, abban a pillanatban lettem elég bátor az élethez, amikor Te átléptél oda, ahova mindannyian átlépünk egyszer és engem ez a pillanat megszabadított az ezerarcú félelemtől. Kegyelmet kaptam, mert megtapasztalhattam, mekkora ajándék végigkísérni az útján azt az embert, akit a legjobban szeretek. Te már nem tudod elmondani, számodra mit nyújtott mindez, és mit jelentett, hogy veled voltam az utolsó pillanatban is, de valahogy tudom, sokat adhattam így neked. (Sziebig Tímea)
Á M E N
Emléked szívünkben örökké él
ÁLDOTT EMLÉKŰ ANYUKÁNKRA KEGYELETTEL EMLÉKEZÜNK
ÖRÖKKÉ VILÁGÍTSON
REQUIEM:
" . . . Csendes a temető nem jön felelet,
arcomat mossák a keserű könnyek.
Hideg sírköveden kezem pihentetem,
itt vagyok Édesanyám Rád emlékezem. "
EMLÉKED ÖRÖKRE LEGYEN ÁLDOTT
" A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed az még beszélt velem. "
/Nadányi Zoltán/
:((
DRÁGA ANYUKÁM
"Van az emlék . Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni? "
(Csitáry- Hock Tamás)
"" Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban. ""
Rowling, J. K.
"Az anyák halhatatlanok csak testet, arcot, alakot váltanak,
egyetlen halott sincs közülük, fiatalok, mint az idő. Újra születnek minden gyerekkel , megöletnek minden halottal- harmadnapra föltámadnak, mire virradna. Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját. "
http://youtu. be/a9B61GstBEo
Első gyertya meggyújtva: 2012. 02. 18.