Született: 1976. 09. 03. Tatabánya

Elhunyt: 2007. 06. 26. Tatabánya

A nővérem, akit örökre szeretni fogok! Remélem a csillagok között újra együtt leszünk egyszer! Szeretlek! ! ! !

Hulló könnyekkel állok sírod felett,
a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.
Megállt egy szív, mely élni vágyott.
Csak az idő múlik, feledni nem lehet.
Nehéz az életet élni nélküled.
Felejteni téged soha nem lehet.
Ha a bús napjaim le fognak telni,
Oda vágyom hozzád megpihenni.

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

Csak egyet álmodsz, és jövök,
A földön itt mi sem örök,
S melletted leszek újra én.

De sokáig elnéznélek, ha még egyszer láthatnálak!

Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és az örök fájdalom.

Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,
de a kegyetlen halál mindent összetépett.
Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,
nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.
Egy reményünk van, mi éltet és vezet,
hogy egyszer majd találkozunk veled.

Könny nem gurult soha arcán,
pedig tudta mi lesz.
Nem mutatta soha ha fájt,
adott erőt, hitet.
Csak most látom mit vesztettem,
mi várt volna még rám.
Gyerek voltam, nem értettem!
Csak most, hogy ő nincs már!

Nyár volt, halk szellő szárnyán
suhant el a lelke,
Gyerek voltam, nem értettem!
Csak most hogy ő nincs már.
Úgy fájt, mégsem könnyeztem meg,
Drága édesanyám!

Ha egy angyal szállna hozzám,
s kérhetnék csak egyet,
azt kérném hogy édesanyám,
töltsön velem egy percet.
Nem is lenne szükség másra
többre nem is vágyom,
egy őszinte vallomásra,
büszke vagyok rátok!