A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Pont ma 10 éve, hogy elmentél, de nincs az a nap, hogy ne gondolnék Rád! Esélyt sem kaptunk rá, hogy megismerjük egymást, de mindennél jobban szeretlek! Nagyon hiányzol, Drága Pici Babám, örökké szeretni foglak! ! !
Anya, akinek holt gyermeke van, A fél testével maga is halott, És húzza, vonja le, a föld felé, Mit énjéből a földnek átadott.
Anya, akinek holt gyermeke van, Csak fél szemével néz a napba már, A másik szeme túl a Mindenen Holt gyermeke távol nyomában jár.
Úgy jár közöttünk, mint ki messze megy, Vagy messze útról érkezett imént. . . . . Mint idegen, ki otthont nem talál, Ki valahol elhagyta fél szívét.
Csak fél szíve vergődik mégis itt, Aranykalitban sajgó, bús madár, Míg itt a földön élő kedvese, Tilos addig a másik út, határ.
Félkézzel végzi sok- sok dolgait S hiú viszányok fölött úgy lebeg Magasan, minden szennytől mentesen, Mint akit már nem érnek emberek.
Anya, kinek holt gyermeke van, Csak félig él, lehúzza őt egy egy sír. S mikor élő fiára mosolyog, Egyik szeme akkor is csak sír. . . .
Nagyon Szeretlek, Drága Pici Kislányom! ! ! !
Anya
Első gyertya meggyújtva: 2012. 01. 26. Gyújtotta: Brigi