Született:
1991. 06. 13. Veszprém
Elhunyt:
2011. 06. 12. Balatonfüred
Hogy lehet a sors íly kegyetlen!
Csak a jók mennek el.
Marad utánuk a fájdalom,
A betölthetetlen űr,
A pótolhatatlan élet.
Fáj, hogy nem vagy.
Hiányod miatt az űr oly nagy.
E fájdalmat nem enyhíti semmi.
Láttam az arcod, mintha csak aludnál.
Próbáltalak csókjaimmal életre kelteni.
Sajnos rá kellett jönnöm Te nem csipkerózsika vagy,
S Én sem a mesebeli herceg
Ez nem álom, sajnos valóság.
Te nem ébredsz fel soha már.
Néked már nem fáj semmi,
Téged már nem bánt senki.
Az égből tudsz csak nézni.
Pedig Te úgy szerettél élni.
Lányok, kiknek társaságában mozogtál:
Vajon miért nem vigyáztak Reád?
Miért hagytak magadra azon az éjszakán?
Most már írják vigyázz ránk onnan fentről.
Bár tehetnéd innen lentről.
A szeretet mi benned élt:
Miért nem adhatod annak,
Ki igazán megérdemli?
Miért kellett ennek így történni?
Hiszen Te úgy szerettél élni!
Ifjan, életed tavaszán szálltál sötét sírba,
Szerető szüleid s testvéred bánatban itthagyva.
Első gyertya meggyújtva: 2012. 01. 18.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Gyertyái(13 db) 
Oldala