A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Hűvös az a szellő, mely temetőben kószál, minden egyes fejfát egyenként megcsodál. Kerülgeti búsan, cirógatja lágyan, nyugtalan szívébe bánat surran lassan. Elhatol lelkemig, hallom síró szavát, érzem a távozó hideg szél fájdalmát. Csendben tovább megyek sírok hosszú során, s emlékek feszülnek keresz tekre némán. . .
Emlékezzünk. Búsan idézve, itt a múlt, mi már az Idő vén ködébe hullt. . . Mécsesek fénye ég. Megszépül az emlék. A Fény sosem szomorú! Összeköt élő, s holt lelkeket, lobogva táncol a lelkünk felett. . .
Első gyertya meggyújtva: 2011. 12. 24. Gyújtotta: Papp Sándor