Sajnos nem jössz már, s nem hallom hangodat,
Még a gyertya lángja sem enyhíti hiányodat.
Egyre csak múlnak a napok , a hetek,
De hangod csak azt súgja: "Sajnos nem jöhetek!"
" Egy könnycsepp a szemünkben Érted él,
Egy gyertya az asztalon Érted ég,
Egy fénykép, mely őrzi emléked,
És egy út, mely elvitte Életed,
A bánat, a fájdalom, örökre megmarad,
Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad.
SZÜLEIMÉRT, TESTVÉREIMÉRT, / IBOLYA, GYURI, ÉS SANYI ÖCSÉMÉRT/, AKI 2011. 11. 07- ÉN HAGYOTT ITT BENNÜNKET! ! !
Köszönjük, hogy éltél, és minket szerettél
Nem haltál meg, csak álmodni mentél! !
Csak az hal meg, kit elfelednek,
Örökké él, kit nagyon szeretnek! !