Kereslek de nem talállak,

36- hét volt mit együtt tölthetünk,

bökdöstél rúgdostál s én boldog voltam. . .

VOLTAM ami soha többé nem leszek,

mert már nem vagy velem.

HIÁNYZOL! ! ! ezt az űrt senki és

semmi nem töltheti be.

Ha tehetném bármit megtennék hogy veled lehessek,

az élet szőrnyű és igazságtalan

elvett tőlem ki annyira vártalak

sírok de hiába, téged soha többé nem láthatlak.

Meg sem foghattalak, pótolni ezt már nem lehet

hisz elragadot tőlem a halál aki kegyetlen.

Miért pont te miért?

Teszem fel nap mint nap a kérdést,

de hiába választ nem kapok

és megőrjít ez a fájdalom

SZERETLEK csak ezt tudom

potyognak könnyeim de nem enyhül a fájdalom

nem tudom mit tehetnék

de azt igen hogy egyszer együtt leszünk még.

Szeretlek kicsi csillagom aki a legfényesebben ragyog. . .