Született:
1937. 03. 19. Szeghalom
Elhunyt:
2011. 10. 28. Orosháza
Drága Papa! :( Halkan susog a hajnali szél, csend borult a tájra, nincs szó, nincs gyógyír a fájdalomra. . . Fájón zakatol a szív, az agy emlékeket kerget összeszedi , mint éhező az utolsó morzsáit. . . . . A lét csak egy állapot, a lélek szárnyra kél, ha mindennek vége, a szív, az emlékek, a fénykép mesél. A szíve nemes volt és tiszta! A gyermekeiért , a családjáért élt és dolgozott! Öreg napjait, a dédunokái édesítették meg! 51 éve élt, szerető, tisztelettelje s , elfogadó és bölcs házasságban , szeretett Mamikánkkal! Végtelenül dolgos, mindig tettre kész és végletekig becsületesen élte végig életét! Felfoghatatlan hogy elment örökre! Egyik nap még beszélsz vele, fogod a kezét és elmondod neki mennyire szereted, hogy holnap is jössz, meglátogatod, és meg sem érzed, mikor itt hagyja a földi létet és mély álomba merül örökre! ! ! ! Ma hajnalban hagyta itt e kegyetlen és sokszor durva világot! Most már egy jobb helyen van, az angyalkák között! Az égen ő a legfényesebb csillag nekünk! Bárcsak hallgathatnánk még a kedves és szívderítő történetetit, szerettem hallgatni ahogyan nosztalgiázott, mesélt és a hangjából kiérződött a színtiszta szeretetet! A béke a nyugalom, a szeretet és igazi tisztelet szállt meg mindig, mikor mellette voltam, voltunk. . . . . . Bár minden ember így viselkedne a feleségével, a szeretteivel, a családjával, ahogyan ő tette nap mint nap! Emlékezni fogunk rá örökké, míg élünk! Szeretünk Papa! A teste megöregedett de a lelke olyan fiatal volt és erős, mindig tenni akart, menni és menni, csinálni, de a hosszú dolgos évek megviselték és már csak az unokái édesítették meg a napjait és a családja! Ha tehetném még többet és többet mennék és fognám a kezét! Nem tudtunk elbúcsúzni tőle, csak fokozatosan készíteni a lelkünket a megmásíthatatla n tényre, hogy lehet, hogy nincs visszaút! Tényleg nincs! Vége van! De az a szeretet, amit a feleségének, a gyermekeinek, a családjának és nekünk adott, az PÓTOLHATATLAN! ! ! ! ! ! ! ! ! Egyszerű és ez a gyógyír a lelkünk sebeire, de az ember önző, egy kicsit többet akar! Igen! Még sokáig szerettük volna érezni a szeretetét, a bölcsességét és nemességét! Lassan elfogynak a soraim, pedig annnyi mindent tudnék még írni, de az agyam csak zakatol és pörög, cikázik az emlékek között és próbálja feldolgozni azt, hogy tegnap még a jelen volt, ma meg már múlt időben kell beszélni, egy általunk imádott emberről! Azt hiszem az ember, akkor válik felnőtté igazán és erősebbé, megértőbbé a többi emberrel szemben és a világgal kapcsolatban, ha átéli, túléli és megtapasztalja a fájó, elviselhetetlen érzelmeket! Nincs öröklét, ezt el kellene fogadnunk, de nem lehet! ! ! Nem akarjuk és titkon reménykedünk a kész tényeken túl is, hogy igen is van örök élet! Van ! A szívünkben, a lelkünkben! Nehéz és fáj írnom! Búcsúzom és hiszem, nem ennyi az élet, a síron és mindenen túl találkozunk véled! Ott majd egymást ölelve, együtt leszünk mindannyian és boldogok leszünk az örök fényben és boldogságban! ! ! Drága Papa! ! Nyugodjon békében megfáradt teste, de a drága lelke legyen velünk , nagyon- nagyon sokáig, ezt kívánom! Vigyázzon ránk és a kicsi unokáira odafentről! Örökké szeretjük és ott van , lesz minden gondolatunkban! Szerető Családja
Első gyertya meggyújtva: 2011. 10. 28.