Született:
1975. 03. 24. Pincehely
Elhunyt:
2011. 07. 24. Szekszárd
Istenem, kérlek óvd őt, és öleld át helyettem, Hisz csak Te tudod mennyire szerettem. (édesanya)
"Köszönjük Neked Uram,
hogy Ő a miénk volt,
és az is marad, mert aki szerettei szívében él,
az nem hal meg,
csak távol van. "
Érted égjen a szeretet lángja drága kisfiam.
Tudjuk, hogy távol vagy,
de szívünkben, gondolatainkban örökkön - örökké élsz.
Csak csendesen imádkozunk,
De utat hagyunk a reménynek,
Hogy egyszer majd találkozumk....
A szeretet örök, tisztán égő láng, bennünk él akkor is ha fáj. . .
Nem tudunk mást tenni,
csak emlékezve sírni,
és Őt örökre szeretni.
Csak egy emlék maradt minden,
egy gyönyörű emlék:
Az, hogy itt éltél köztünk,
és velünk lehettél.
Csak egy vallomást mondunk:
Nagyon szeretünk!
Itt élsz a szívünkben, soha nem feledünk!
(édesanya, édesapa),
" A szeretet gyönyörű szó, szép érzés,
Mely összefog kezeket, összeköt lelkeket,
S gyógyítja az élet által okozott sebeket. "
Múlnak a percek, telnek az évek,
én még mindig visszavárlak Téged.
Azt szeretném hinni, ez csak egy rossz álom,
s ha felébredek, arcod újra látom,
hallom hangodat, kedves nevetésed,
én még mindig visszavárlak Téged
(édesanya)
Örökre a szívünkben maradsz,
mert végtelenül szeretünk.
Hiába mentél más hazába, itt minden olyan, mintha visszavárna.
Ha ránk gondolsz a messze égi partról,
szinte hisszük, most is élsz, csak alszol. . . .
ú
"Küldöm a bánatom,
Küldöm a könnyem,
Küldöm a szívem melegét.
Tudom, hogy Rád talál
Valahol mindez,
S megbocsátasz
A könnyekért. "
(édesanya)
"Aki szeretett a földön, akit szerettek a földön, annak nincs halála." (Zelk Zoltán)
Van egy szó, mit úgy hívnak remény!
Ha vigyázol rá, mindig benned él.
Ha szívedbe zárod, ki fontos neked,
Bármerre jársz, ő ott lesz veled.
Mert nem halt meg Ő,
még mindig él nekem,
csak messze távozott,
hol meg nem érinthetem.
Őrizzük emlékedet,
Mint a napsugarat a tenger,
Elrejtve, mélyen, szomorúan,
De szeretettel...
"Mert messze vagy, mert messze vagy,
olthatatlan a szomjúságom,
hangodat, hogyha hallanám,
nem lenne több szomorúságom,
hogyha látnám szép arcodat,
le nem venném a szemem róla,
s titkon néznélek éjjel is,
álmodban, amikor nem tudsz róla."
--------
"Ha visszatérsz, ha visszatérsz,
mint fecske, ki a tavaszt hozza,
a fény is visszatér veled,
s megfordul majd az idők sodra,
a zaklatott szív elpihen,
s békén kinyit a szív virága,
ha visszatér a nap szeme
újra mosolyog a világra! "
(Várnai Zseni)
Az élet szép, addig a pillanatig, amíg olyan fájdalom nem ér,
mely hatalmas, az égig ér,
és súlyával darabokra töri a szíved.
Van egy kép, ami soha nem fakul el,
S a lelkünkből kitörölhetetlen.
Van egy szív, mely átölel,
S a végtelen távolon át is rád figyel.
Van egy érzés, amely soha nem halványul el,
E m l é k e z é s.
Várlak. . . és nem jössz, Szólítalak. . . és nem felelsz,
Kereslek. . . és nem talállak. . .
Várlak. . . várlak. . . várlak. . .
(édesanya) 
Az élet elmúlik, de az emlékek élnek,
S míg élünk, őrizzük őket. . . .
Örök szeretettel a szívünkben.
Szívemben mindig ott élsz,
lelkemnek már része vagy,
nem számít most a távolság,
Magad vagy bennem a gondolat.
Virág és gyertya kezemben,
bennem csak halk sóhajok,
egy - egy gyertyát gyújtok,
lángjába én is beleolvadok.
Melegség járja át a szívem,
érzem szinte közelségedet,
lassan becsukom a szemem,
oly jó hinni itt vagy velem.
Sírodra teszem a virágot,
a szél zúgását hallgatom,
nyugodjon békében lelked,
örökké hiányozni fogsz!
(édesanya)
Krisztán üzenete édesanya lelki megnyugvásáért. Mikor nincs melletted senki
s úgy érzed, hogy vége,
Kulcsold össze két kezed,
nézz fel az égre.
Ott van Ő, ki meghallgatja
szíved minden bánatát,
Ott van Ő, ki megérti,
hogy neked mennyire fáj.
Ő ott van a lelked mélyén,
ott van, ha fáj a magány,
Ő vigasztal, ha sírni lát,
mert Ő vigyáz Rád.
Imáidban kérjed Őt,
Kérjed, hogy adjon erőt,
Hogy elviseld mi bánt, mi fáj
Kérjed, hogy Ő vigyázzon Rád.
Kérjed, hogy őrízze minden lépésedet,
Kérjed, s Ő mindig ott lesz veled.
" Ha el is mentem, itt leszek veled,
Leszek a lelkeden aranykeret.
Mindig itt leszek titkon, észrevétlen,
Ha el is mentem, itt marad a léptem
Végig kopog az édes otthonon. "
(Goethe)
A szív sokáig tud fájni. . .
ha elveszíti, kit szeret.
Nyugalmát nem leli soha többé,
fájdalma nem enyhül,
S e zord világból
az emlékek közé menekül.
Angyalok kísérjenek égi utadon
drága kisfiam.
(édesanya)
Lám ennyi az élet, gondoltad - e ?
Egy pillanat és mindennek vége.
Szólni sem tudtál, hogy indulsz a messzeségbe.
Maradt a nagy bánat, egy csendes sírhalom,
Szívünkben örök gyász és fájdalom.
Imára kulcsolom gyenge kezemet,
mert ez az, ami itt maradt nekem.
A hit, hogy ma már egy jobb világban élsz,
hogy könnyeim utánad viszi a szél.
A hit, hogy hallod minden halk szavamat,
hogy látod még minden mozdulatomat.
A hit, hogy távolról vigyázol rám,
ha eljön az éjjel, eljössz Te is hozzám.
Mindig itt vagy velem! ! ! ! ! !
(édesanya)
" Egy nap, melytől lehetsz időben bármily messze,
Minden egyes percébe, szíved hal bele.
Sebzi, sorvasztja meggyötört lelked,
Kit szívből szerettél, soha többé nem feledheted ! "
Könnyek tengerén csillog szemed,
S Te suttogod, már nem lehet!
Csak egyetlen szót, ezer üvöltést,
Mi gyógyítaná ez örök sebet?
Angyal szárnyán repül szíved,
S Te suttogod, itt vagyok veletek.
Kereslek...
"Röpke lepke száll egy kis virágra,
Míg nagyon halkan duruzsol a szél.
Messze mentél, minden olyan árva,
És sajgó lelkem hosszú útra kél."
Velem vagy a napfényben,
velem vagy az esőcseppben,
a harmatban, a hóesésben.
Nem foghatom már a kezed,
örök álom zárja le a szemed.
Mindennap itt vagy velem,
soha el nem múló fájdalommal,
szeretettel őrzöm sok közös emlékeinket.
(édesanya)
Amikor árnyamat felissza a nap,
Keress meg engem a nagy fák alatt,
A hulló levelek mesélnek neked,
Amikor majd én már nem leszek.
Látni fogsz és hallod a hangomat,
Simogasd meg majd akkor az arcomat,
Mert általad, benned élek tovább,
Én sem élhetnék ha te nem volnál,
De amíg te élsz én is itt leszek,
Mindent itt hagyok, semmit nem viszek,
Tied marad az ölelés, tied a szívem,
Ezt nem veheti el tőled már senki sem,
És a szemedet majd bármikor behunyod,
Mint a mesében én azonnal itt vagyok,
És vigyázok rád amíg van benned élet,
Mert amióta nem vagyok, már benned élek.
Várunk haza!
Rólad beszél most is,
mint mindig az este, a szél.
A beálló csend, a hajnal, az éj.
Az ima, az álom,
és minden szavunk.
Várunk haza,
ajtónk nyitva van!
Lehunyt szemem mögött látlak,
Hiszen már csak bennem élsz,
A tegnapok emlékeivel,
Minden utamra elkísérsz...
Első gyertya meggyújtva: 2011. 07. 24.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Gyertyái(2005 db) 
Oldala