"Miért sirattok? Isten arca volt,
mely mosolyogva, hívón rámhajolt.
S én mentem. - - És most fényözönben élek.
Nem vagyok más, csupán csak tiszta lélek.
Sziromhullás volt, árnyékom lehullt.
A szemetek hát könnybe mért borult?
Ha emlegettek, nyomban ott leszek,
De fáj, ha látom omló könnyetek.
Nevem kimondva mosolyogjatok,
S a fényem - - áldás lesz majd rajtatok! "
Reményik Sándor