94 éves volt, Nagyváradról négy napig utazott, hogy Mengele elküldhesse a gázkamrába a Nagyapámmal együtt. A családom további 65 tagja halt velük együtt. Az Ő emlékükre és hogy senkivel ne történhessen végre ilyen. . .

 

Dédnagyanyám, Gács Katalin

 

Gács Katalin, dédnagyanyám

Nevelte a gyermekét és

Nem felejtett imádkozni,

Ha megtörte a kenyerét.

 

Gács Katalin dédnagyanyám,

Unokáját szerette,

Anyja helyett, ki korán meghalt,

Szeretettel nevelte.

                                                                          

Gács Katalin, dédnagyanyám

Kilencvennégy évet élt.

Semmit nem kért, kapott ingyen,

Megdolgozott mindenért.

 

Gács Katalin dédanyámat,

Eddig példa nem akadt,

Több százezred sorstársával

Messze vitte egy vonat.

 

Gács Katalin, dédnagyanyám

Négy nap állva utazott.

Kibírta, hogy megláthassa

Mengelét és Auschwitzot.

 

Gács Katalin, dédnagyanyám

Még aznap a mennybe ment,

Jobban érzi ott fenn magát,

Nem zsidóznak odafent!

 

Gács Katalin dédanyámnak

Azért e végzet jutott,

Mert akkoriban a földre hozták

„Jó emberek” a poklot!

 

Hatvanhat év múlt az óta,

De a pokol itt maradt,

Nem néztek a bűnnel szembe,

Minden a régi maradt!

 

A düh szavai újra szólnak,

Gyűlölnek, mint hajdanán,

Mit tehetünk, mondd meg kérlek,

Gács Katalin, dédanyám!