" A testvér nem más mint két szó örökre összekötve,
Melyet nem választ el csak a halál csöndje.
Téged a Jóisten ugyan elaltatott,
De rám rótt még néhány feladatot.
Ígérem elvégzem rendben, szépen,
Ahogy a csillag megy az égen,
S utána együtt szaladunk tova a mennyei réten.
Hogy mit jelentettél nékem szavakba önteném,
Érted a legerősebb falakat ledönteném.
Te vagy az, kitől elég volt egy simogatás arcomra,
Ez volt a gyógyír a rossz elleni harcomra.
Fájdalmam lehet enyhül, de el nem tűnik
Mit lelkem most érez, soha meg nem szűnik.
Fáj minden gondolat, fájnak a szavak,
Fáj, hogy az idő előre s nem visszafelé halad.
Visszatekerném, de nem lehet,
A Téged szerető szív sohasem feled!
Mert összeforrt a szívünk, hisz egy test, egy vér,
Ezt jelenti a szó: MINDÖRÖKKÉ TESTVÉR! "

SZERETLEK BÁTYUS!