Édesapám, Emléke Szívünkben Örökké Élni Fog!

Egyre jobban szűkül a világ,
Ha új síron nyílik a  virág .
Mert egy közülünk búcsút intett,
Az Úr hívón rá letekíntett.
Fáradt lélek száll végtelenben,
Emléke dobog a szívünkben.
Hol már nincs fájdalom oda tér,
Az út legvégén Istenhez ér.
Ott boldog lelkek tánca várja,
Tolul felé öröklét árja.
Angyaldal ringatja békébe,
Érezzük lágy szellő képébe.
Érte hullajtott könnyeinket,
Szárítva hűti sebeinket.
Csitítgatja lelkünk bánatát,
Bennünk él, hogy ne legyünk árvák.
Menny kapujából szeliden néz,
Tudja, ki maradt annak nehéz. . .