„Már nem vagy ott, ahol voltal, de mindenhol ott vagy, ahol én vagyok."
/Victor Hugo/

"Ha ebben a másodperctöredékben úgy tekintünk vissza az életünkre, hogy tudjuk: elszalasztottunk egy lehetoséget, amikor az élet csodáját ünnepelhettük volna - az a Pokol. Az viszont a Paradicsom, ha elmondhatiuk: "Követtem el hibákat, de nem voltam gyáva. Leéltem az életem, és megtettem, amit meg kellett tennem."
/Paulo Coelho/

"Lelked, mint fehér galamb
Csendesen messzire szállt.
Hiába keres könnyes szemünk,
Már többé nem talál.
De tudjuk, hogy a csillagok közt
A legfényesebb Te vagy,
Utat mutatsz, mert szívünkben
Örökre itt maradsz!"

Szia apu! Hogy vagy?
Milyen a mennyország?
Épp olyan békés amilyennek mondják?
Szabadnak érzed végre magad?
Otthonra találtál?
Az alagút végén az őrangyalod nézett rád?
A szeretteid könnyes szemmel vártak
vagy egy mély ölelésbe zártak?
Ott tényleg mindig ragyog a nap, a felhők burkolatai alatt?
A félelmeid és a fájdalmaid eltűntek?
Mondd, kérlek hogy el!
Itt a földön most minden zűrös és sötét vártenger.
Mióta elmentél, a kincseket már nem halmozom és egy vastag fal árnyékban meghúzódom.
Nélküled minden üres lett és kietlen
egy apa nélkül az élet bizony kegyetlen.
Azonban én remélem, hogy jól vagy
és remélem, hogy nagyokat nevetsz, remélem, hogy táncolsz az égbolton, és remélem hogy énekelsz,
remélem, hogy a felhőkön meglátom majd mosolyod, mely minden napomba melegséget hozott,
remélem az angyalok tudják, hogy milyen csodát kaptak, remélem hogy az utunk végén te ott vársz majd.
Tudom, hogy a mennyország még szebb lett, mióta megérkeztél, de kérlek mondd mit csinálsz mióta innen elköltöztél?
A napjaid tele vannak szerettetel és reménnyel?
Ott is fénylenek a csillagok?
Az ég sarkára nálatok is holdat rajzolnak az angyalok?
Van ott zene? Művészek és versek?
Ott is meglátod mindenkiben a szépet?
Mondd édesapa, boldog vagy most? Ugye már nem fáj semmi?
Nyugtass meg kérlek, hogy itt lent is lesz majd valami. Tudom, hogy ott ahol vagy, tovább élsz, de a földön még én is vinnélek tovább, emlékként.
-T.E.: Apu
/Borgóy Kinga/

Gyenge Ildikó - Nem haltam meg

Nem, nem haltam meg.
Csak egy angyal csókolt meg.
A csókkal elrepültem.
Elvette terhem,
Szabad lettem.

Nem, nem haltam meg.
Attól, hogy nem látsz, még élek,
Csak már semmitől sem félek.
Keres meg szívedben,
ott hajózok ereidben.

Nem, nem szűntem meg.
Úgy biztos nem, ahogy gondolod.
Érzed ezt a finom őszi illatot?
Az ősz én vagyok.

Nem, nem tűntem el.
Ne halott emberként gondolj rám!
Csak nézz az égre fel,
Felvettem csillagruhám.

Nem, én nem haltam meg.
Csak már emlék vagyok.
Esténként a széllel keringőt táncolok.
Ablakodon holdfényként pihenek meg.

Nem, nem felejtelek el.
Árnyékként követlek napodban,
Visszatérek hozzád álmodban.
Leülök ágyad szélére,
Benézek a lelked mélyére.

Nem, nem hagytalak el.
A kis bizsergés én vagyok,
Arcodra mosolyt cirógatok.
Nem, nem mentem el.
Ott vagyok minden fában.
Szemedbe örömöt csaló
Minden pislantásban.

Nem, nem mentem el.
Maradok, míg akarod,
Füledbe szeretetet suttogok,
Míg elhiszed nekem,
Hogy a mindenségben én veled egy vagyok.