Álmodtál egy öregkort, csodásat és szépet,
de a betegséged mindent összetépett.
Küzdöttél, de már nem lehet,
a csend ölel át és a szeretet.
A Te szíved megpihent a miénk vérzik,
a halál fájdalmát csak az élők érzik.
Még fáj, s talán örökre így marad,
De velem leszel, az idő bárhogy is halad!
Örök az arcod, nem száll el szavad,
Minden mosolyod a szívünkben marad.