Mielőtt
A jövőről nem sokat tudok,
de a végítéletet magam előtt látom.
Az a nap, az az óra
mezítelenségünk fölmagasztalása lesz.
A sokaságban senki se keresi egymást.
Az Atya, mint egy szálkát
visszaveszi a keresztet,
s az angyalok, a mennyek állatai
fölütik a világ utolsó lapját.
Akkor azt mondjuk: szeretlek.
Azt mondjuk: nagyon szeretlek.
S a hirtelen támadt tülekedésben
sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,
mielőtt asztalhoz ülnénk.
Before
Of future I don’t know much,
but I can see last judgement before me.
That day, that hour will be the apotheosis
of our nakedness.
In the throng nobody’s searching for others.
The Father takes back the cross as if
it was a thorn, and angels, the animals of
heavens open up the world’s last page.
Then we say, I love you. We say,
I love you so much. And in the sudden
scramble our crying will once again set
the sea free, before we sit to the table.