Született:
1959. 09. 11. Tatabánya
Elhunyt:
2020. 11. 16. Szombathely
Imrő János: Imádott mindent, ami Élet! Utazni, túrázni, szórakozni, a szeretteivel lenni, a finom ételeket és a nemes italokat. Örök"szerelme" a sport lett, ezen belül a foci, ami élete végéig elkísérte , az a szép zöld gyep. A focit az Oroszlányi Bányász Sportkörben kezdte, ahol hamarosan a kapus poszton kötött ki. Majd játszott az esztergomi MIM Vasas, a Pusztavám, a Vértes-KOMÉP SC és a Felsőgalla csapatában is.A SZIM Vasasban pedig közép- és hosszútávon futásban versenyzett.
1980-ban kezdett tanítani testnevelést az oroszlányi Arany János Általános Iskolában és egyúttal a városi egyesület serdülő labdarúgó csapatának az edzőjeként tevékenykedett. A sportág labdarúgó utánpótlás-nevelésért végzett munkájának elismeréseként 1998-ban a Magyar Labdarúgó Szövetség alelnökévé választották. Egyike volt azoknak, akik sokat tettek azért, hogy a foci utánpótlás-nevelés államilag támogatott szakággá váljék. Menet közben folyamatosan képezte magát ,és az UEFA „A” labdarúgó edzői licencet is megszerezte. Imrő János különös egyéniség volt. Ő nem vitatkozott, csupán halkan érvelt. Jó stílusú, menedzser szemléletű, és kimondottan kreatív, jó vezető volt. Örömök, bánatok, harcok, kíméletlen őszinteségek halmazai vették körül, de kimaradt a megalkuvás az életéből. Segített mindenkinek, mindenhol elvárások nélkül. Lexikális tudását élete végéig gyarapította.
Őszinte, ám nem sértő szókimondása miatt sokan tisztelték és szerették. Nagyszerűen működő megyei labdarúgó-szövetség mozgató rugója volt. Keveset aludt, rengeteget dolgozott. Megszámlálhatatlan gyerek neki köszönheti a foci szeretetét, imádattal foglalkozott velük. Bűszke volt arra, hogy a "kezei közül" kikerült gyerekek felnőttként is a jó alapoknak köszönhetően országhatáron innen és túl is megállták a helyüket. "Ahol egyszer sas voltál, ne menj vissza verébnek." mondta Ő és azt is "Az erőszak mindent elpusztít, győzd le magad, hogy győzhess!" ekkép élte az életét. Egy szakközépiskolában tanított testnevelő tanárként, amikor az iskolában elkapott Covid vírusferőzést szervezete nem tudta legyőzni és nagy űrt hagyva maga után a csillagok közé távozott.
Biztos vagyok benne, hogy a szeme most is a "pályán", a lelke meg engem segít ebben a zűrzavaros világban. :-(
Első gyertya meggyújtva: 2022. 02. 22.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Gyertyái(4 db) 
Oldala