– Hiányzol – mondta halkan, kis hangon.

 – Jobban, mint a méz, jobban, mint bármi más az egész Százholdas Pagonyban.

 

És amikor a legfényesebb csillagra nézett odafent, azon tűnődött, vajon azok, akiket szeretünk, tényleg sosem mennek el igazán, hanem inkább fentről ragyognak le ránk, hogy amikor felnézünk, közel érezhessük őket.

 

Az éj csendes volt, csak a saját szívének emlékező hangját hallotta.

– Fáj – gondolta Micimackó –, de talán csak azért, mert a szeretet olyan nagyon nagy, az én szívem pedig olyan nagyon kicsi.

 

És bár a fájdalom megmaradt, vele maradt egy szelíd melegség is, mintha maga a csillag suttogta volna vissza: a szeretet sosem ér véget, csak alakot vált.

 

Micimackó megtörölte a szemét, összetette a mancsait, és megfogadta, hogy bármilyen messzinek is tűnjön valaki, ő közel tartja majd minden gondolatában, minden csillagban, és minden dobbanásban az ő nagyon kicsi, de nagyon bátor szívében.

Gyenge Ildikó - Nem haltam meg

Nem, nem haltam meg.
Csak egy angyal csókolt meg.
A csókkal elrepültem.
Elvette terhem,
Szabad lettem.

Nem, nem haltam meg.
Attól, hogy nem látsz, még élek,
Csak már semmitől sem félek.
Keress meg szívedben,
ott hajózok ereidben.

Nem, nem szűntem meg.
Úgy biztos nem, ahogy gondolod.
Érzed ezt a finom őszi illatot?
Az ősz én vagyok.

Nem, nem tűntem el.
Ne halott emberként gondolj rám!
Csak nézz az égre fel,
Felvettem csillagruhám.

Nem, én nem haltam meg.
Csak már emlék vagyok.
Esténként a széllel keringőt táncolok.
Ablakodon holdfényként pihenek meg.

Nem, nem felejtelek el.
Árnyékként követlek napodban,
Visszatérek hozzád álmodban.
Leülök ágyad szélére,
Benézek a lelked mélyére.

Nem, nem hagytalak el.
A kis bizsergés én vagyok,
Arcodra mosolyt cirógatok.
Nem, nem mentem el.
Ott vagyok minden fában.
Szemedbe örömöt csaló
Minden pislantásban.

Nem, nem mentem el.
Maradok, míg akarod,
Füledbe szeretetet suttogok,
Míg elhiszed nekem,
Hogy a mindenségben én veled egy vagyok.

🤍🖤❤️🪽


Moretti Gemma: Álmodban néha meglátogatlak