Miért sirattok?                                         
Isten arca volt, amely                                   
simogatón, hívón                                           
rám hajolt.                                                    

És én mentem, s most                                         
Fényözönben élek,
És nem vagyok más,
Csupán tisztult lélek.

Sziromhullás volt,
Árnyékom lehullt,
a szemetek könnybe
miért borult?

Ha emlegettek, köztetek leszek, 
ha imádkoztok, köztetek vagyok,
ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
emlékem így áldás lesz rajtatok.