Valahol az égen van egy fényes csillag,  
Iránytűje lehet a mesés angyaloknak.  
Hogy merre is van, azt senki sem tudja,  
De biztos, hogy van, hisz mesélnek róla.  
Mesélik még azt is, ha távozik egy élet,  
Születik egy angyal, s benne újra él a lélek.  
Mert angyalok leszünk, csak még nem tudunk róla,  
De így van, én tudom, hisz valahol meg van írva.  
Újra élünk ott fenn, kikkel régen találkoztunk,  
Anyákkal, apákkal, s kikkel együtt randevúztunk.  
Együtt leszünk ismét, s még jönnek utánunk,  
Kiket egyedül hagytunk a Földön, de innen fentről látunk.  
Látjuk azt, mikor a temetőbe mennek,  
S sírunkra egy- egy virágot letesznek.  
Könnybe lábad szemünk, ha könnyeiket látjuk,  
De innen fentről vigyázunk majd rájuk.       

Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi, 
S nyugalmadat nem zavarja senki. 
Életed elszállt, mint a virágillat, 
De emléked ragyog, mint a fényes csillag.