Elmentél tőlünk egy csendes alkonyon.
Köszönni, búcsúzni nem volt alkalom.
Az idő nem gyógyítja sebeinket, 
Mert Te igazán szerettél bennünket. 
Egy célod volt: a családért élni,
Ezt a halál tudta csak széttépni. 

Lelked mint fehér galamb, csendesen messzire szállt.

Hiába keresünk, könnyes szemünk,
már többé nem talál.
De tudjuk, hogy a csillagok között
a legfénysebb Te vagy.
Utat mutatsz, mert szívünkben 
örökre itt maradsz!