Nagyon ritkán mondott nemet, ha szolgálatra hívtuk. Jött és fotózott, zászlót szorongatott a kezében, de sosem tolongott elől. Szerénységben edződött, szilárd erkölccsel élt.

Még betegségében sem volt megalkuvó. Barátait beeresztette az ajtóig, de tovább nem. Azt akarta, hogy összerendezett arcvonásúnak és környezetét fényben őrzőnek tartsuk meg emlékezetünkben.

...visszük még egy-két stációt azt a zászlót, amit magad ajándékoztál az egri közösségnek..."
Sziki Károly