Született: 1926. 11. 15. Nagyvárad

Elhunyt: 2003. 10. 20. Budapest

Nagyváradon született, katolikus szellemiségű családban. Hatan voltak testvérek, közülük ő a legidősebb. Elemi osztályait a Nagyvárad-Olaszi katolikus plébániaiskolában járta, majd a Szent László Gimnáziumot végezte el. 1945-ben érettségizett, de ekkor már két éve kapucinus kispap volt. Még ebben az évben Budapestre jött novíciusnak. A háború utáni zűrzavarban már nem mehetett vissza Nagyváradra, ezért a teológiát Budapesten végezte el. Itt Szentírás szakos volt, így hivatalból megtanulta az ókori kelet fontosabb nyelveit.

1950-ben fejezte be tanulmányait, ekkor feloszlatták a rendet. 1950. július 9-én szentelték pappá. A vasútnál volt krampácsoló, majd rövid ideig kántorizált, amikor behívták katonának. Leszerelése után tűzoltó lett kb. másfél évig, de ezt az állását ott kellett hagynia, mert mindenáron politikai tisztelt akarak faragni belőle (nem tudták, hogy katolikus pap). Majd két évig a Földtani Intézet alkalmazottja volt (ott viszont kiderült,, hogy kicsoda és megsúgták neki, hogy "menjen a fenébe"). Ezt követte a Fővárosi Motor- és Gépipari Vállalat, ahol autószerelőként dolgozott 1956-ig. 1964-től újra papként tevékenykedhetett. Káplán lett a budai rendház templomában. Hitoktatással foglalkozott és létrehozott egy 52 tagú ifjúsági énekkart. Mivel ez akkor rendszereellenes tevékenységnek minsült, az Egyházügyi Hivatal nyomására 1966-tól a veszprémi egyházmegyében folytatta papi hivatását.

Ezt követően három év alatt hatszor helyezték át új egyházközségekbe. Kémkedéssel gyanúsították: azzal vádolták, hogy ő vitte ki Lengyelországba Visinszki bíborosnak a püspök-jelölt papok névsorát. Zalaapátiba került plébánosnak, ahol tizenegy évet töltött (1969 és 1980 között).

11 nyelvet tanult, de nem beszélte valamennyit. Héberül, arámul, görögül, szírül hivatalból kellett tudnia. Szír–magyar nyelvtant is írt. A latinon felül tanult még olaszul, németül, franciául, és természetesen románul és lengyel nyelven.

Tapolcára 1982-ben, György Lajos apátplébános halála után helyezték. Itt három éven át, 1985-ig szolgált. A rendszerváltozáskor a rend máriabesnyői házába került, majd Budapesten látta el a Fő-utcai rendház vezetését. A sokat próbált, rendkívül művelt pap ott halt meg. A kapucinus rend máriabesnyői kriptájában helyezték örök nyugalomra.