Született:
1936. 05. 31. Szikszó
Elhunyt:
2020. 03. 09. Miskolc
A mi Mamikánk rendkívüli motorja volt a családnak, akit mindenki szeretett és tisztelt kedvessége, jó beszélőkéje és rendkívül mély hite miatt. Isten mindig jelen volt életében, hiszen vallásos családba született, a háború miatt nagyon fiatalon félárva lett és egyedüli lányként fiútestvérei gondozásába segítenie kellett édesanyjának. Fiatalon talált rá élete szerelmére, akivel példaértékűen szép házasságban élt és nevelték lányaikat. Rengeteg tragédiát élt át, hiszen legidősebb lányán kívül mindenkiét el kellett temettetnie. Fiatalabbik lánya korai halála megtörte lelkileg és testileg is. Alázattal és türelemmel viselte minden betegségét és imáiban minden szenvedését az Úr elé vitte. A rózsafüzér elimádkozása reggel és este is elengedhetetlen volt számára.
Nagyon-nagyon fog hiányozni az egész családnak, ismerősöknek, szomszédoknak és az űr, amit hiánya okoz nem pótolja senki.
"Ne félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy.
Viruló réteken át
Hűs forrás felé vezetlek,
Pásztorod vagyok,
Elveszni senkit sem hagyok
Karom feléd tárom, kiárad áldásom;
Nem rejtőzöm el,
Szívem a szívednek felel,
Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet."
Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám. (Létai Lajos)
Első gyertya meggyújtva: 2020. 03. 12.