Szeretett Édesanyám emlékére nyitom ezt az oldalt és gyújtok gyertyát, 
akit hosszantartó betegség után magukhoz szólították az égiek. 
Drága emlékét szívemben őrzöm, soha nem feledem! 

Ajka nem szól többé, mert bezárt, néma, holt.
Megállott a két kéz, mely mindig csak adott,
Soha semmit nem kért és el nem fogadott."

Minden ember életében elérkezhet az a nap,
Melytől fájó lesz sok szép emlék s gondolat.
Visszatekernéd az idő kerekét, de sajnos nem lehet,
Ezernyi boldog pillanat, ami elmúlt, újra tiéd nem lehet.
Egy szál virág, gyufa és mécses a kezedben,
Ballagsz a temetőben, mely hideg, mégis oly fényes.
Szemed könnyben úszik, csordogál, mint egy patak,
Szeretteid hiánya, az űr szívedben soha el nem apad.