Imádta családját, akikkel nagyon szoros volt a kapcsolata, mindent megtett azért, hogy feleségét, lányát, fiát, unokáit boldognak lássa.
Szabadidejében nagyon szeretett főzni, emellett gyakran és szívesen tevékenykedett a ház körül. Mindig tájékozott volt, szerette figyelemmel kísérni a világ eseményeit, híreit.
Végtelen racionalitás, logikus gondolkodás jellemezte, mindig mindent reálisan látott, kivételes memóriája volt.
A világ minden rezdülése mélyen megérintette, kiváltképp ha jó ismerősökről, barátokról vagy családtagokról volt szó.
Édesapja Holubár Emil (1923-1997), édesanyja Holubár Emilné (sz. Weimann Magdolna, 1924-2003). Gyerekkorát Fülén töltötte.
Egész pályafutását az OTP Banknál töltötte. Hozzáállása végett hamar kivívta kollégái elismerését. Lelkiismeretes és eredményes munkájának köszönhetően számos kitüntetésben részesült, többek között:
1976 - vezérigazgatói dicséret,
1997 - Fáy András díj.
2017. szeptember 17-én távozott közülünk, búcsúztatójára 2017. szeptember 28-án került sor a Fiumei úti Sírkertben. Sírja az 58-as parcellában kapott helyet.
"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."
Juhász Gyula