Született: 1952. 01. 13. Szolnok

Elhunyt: 2010. 10. 24. Szolnok .. vasárnap. . 18 óra 10 perc


 

Édesapám emlékére- Óvári Gyula

Ö egy igazi, családját és unokáját IMÁDÓ EMBER volt, aki nagyon szeretet horgászni. . Bármilyen erős is volt, sajnos a rákot nem sikerült legyőznie. SZÍVÜNKBEN ÖRÖKKÉ ÉL, ELSEM HISSZÜK, HOGY NINCS TŐBBÉ. . NYUGODJ BÉKÉBEN ÉS VIGYÁZZ RÁNK ONNAN FENTRŐL. . SZERETÜNK AMÍG ÉLÜNK! ! !


Elmúltak az ünnepek,(2010 Karácsony) ami nekünk nélküled már soha nem lesz ünnep és már semmi nem lesz ugyanaz mint volt! ! Itt vagy velünk a szívünkben élsz, mégis elmondani nem tudom, mennyire HIÁNYZOL! ! !


Emlékek jönnek- mennek, RÁD emlékezem! !
Fáj, hogy nem vagy itt, nem hallom a hangod.
nem látlak, nem mosolyog arcod. .

Szemedből az élet már elköltözött,
mikor még éltél, a betegség megkötözött.
de végig az utolsókig kitartottál,
éltél értünk, de csak azért mert mi nagyon féltünk.

Féltünk , a csodára várva. .
Nem jött a csoda , elkerült minket,
pedig folyton imádkoztunk,
TE sem, Mi sem adtuk fel, nem siránkoztunk!

Nem volt tovább,   felkellett adnod  a harcot,
most már mások látják nem feledett arcod.
Azokkal vagy akik téged hagytak itt már régen. .

Én itt maradtam, de arcod, mosolyod én a szívemben hordom. .
SZERETLEK és SZERETNI is foglak ameddig élek!

Ha azt akarom itt légy velem, a csillagokra nézek.
A csillagokra nézve, mást én már nem kívánhatok,
csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok. .
S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod. .
Szeress minket, vigyázz ránk, mást nem is kell adnod! !


Eszembe jutnak az együtt töltött napok
Fülemben újra megcsendül a hangod
Szinte látom minden mozdulatod
Nem is tudod, mennyire fáj hiányod. .