Aranyos volt , szeretett teljes imádta a családját és csak nekik élt!
"Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,
nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könnycsepp szemünkben Érted él,
egy gyertya az asztalon Érted ég.
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
szívből szeretünk s nem feledünk Téged."
Annyira akartam élni,
A betegséget legyőzni,
Búcsúztam volna tőletek,
De erőm nem engedett.
Így búcsú nélkül szívetekben
Tovább élhetek.
“Apa, hogyha hallasz!! Látod könnyes szemem. Gyere vissza kérlek, fogd meg mindkét kezem!
Nem hallom a hangod, nem vársz, hogyha megyek. S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek.
Kellene, hogy megmondanád hol találom helyem! Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem.
Fáj nagyon, hogy nem vagy, a csönd is más volt veled. Hidd el, hogyha látsz most, szívem sosem feled!
S ha le tudsz jönni hozzám, néha tedd meg kérlek…csak egy-egy álmot kérek! S értelmet nyer napom, ha láthatnálak Téged!
Apa, hogyha hallasz!! Látod hogy kereslek, tedd széppé az álmom, és tudd, hogy SZERETLEK!”
Dalszöveg
Pontosan hét éve történt, épp velünk utaztál,
és szó nélkül távoztál.
Hívtak a mennyei angyal seregek,
Nemet mondani erre, földi halandónak már nem lehetett.
Megtettük amit tudtunk, de semmi nem segített.
Addig nem hittük,
Ilyen a valóságban megtörténhet?
Azóta e nap minden fájó perce emlékeinkben visszatér,
Lelkünkben nyomot hagyva, kitörölhetetlenül kísért.