Született:
1947. 12. 10. Budapest
Elhunyt:
2016. 06. 18. Budapest
Örökség
Könnyezve olvasom leveleidet,
a nekem küldött, reám hagyott örökségedet,
mely számomra érték, egy egész világ kincse,
hiszen, Én, voltam minden gondolatod benne.
Te elmentél, de a szavak itt maradtak nékem,
pár sárgult papírlapon, vigasztalásképpen,
hogyha úgy érzem, újfent felszakad a seb,
a szavak által magam mellett érezhesselek.
Túl távol vagy tőlem, már nem érhetlek el,
így meg kell elégednem az emlékeiddel,
s azon szavakkal, melyeket örökségül hagytál,
hogy kitartásra bírjál, ha túlságosan fájnál.
Hiányodra nincs gyógyír, így nem mondhatom azt,
hogy az idő múlása majd változást hozhat,
hiszen eltelhet ezer év, vagy kettő is talán,
az, Én, szívem téged éppúgy hazavár.
Tudom, a sorsa mindenkinek elrendeltetett,
és egyszer mindenki élete befejezett lesz,
mert ahonnan érkeztünk, oda vissza kell majd kell térni,
csak azt nem sejtjük, ki fog, előbb odaérni.
Azt is tudom, az idő múlásával, ezen levelek,
velem együtt biztosan a semmibe vesznek,
ám hiszem, minden egyes szó , ami helyet foglalt benne,
értelmet nyerhet egy második életbe.
Kun Magdolna
Első gyertya meggyújtva: 2016. 06. 27.
Gyújtotta: P. Attila