Beséné Szabó Ildikó fia. Küzdöttél, de már nem lehet, a csend ölel át és a szeretet. . .

 

Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.

Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!

Ha szép idő van, s kék az ég.

Jusson eszetekbe sok szép emlék.

Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok.

Inkább a szép dolgokon kacagjatok!

Ha telihold van, az értetek ragyog.

S azt jelenti, hogy boldog vagyok.

Ha hullócsillag száll az éjféli égen.

Akkor mondjatok egy imát értem!

Én is imát mondok majd értetek,

hogy boldog lehessen szívetek.

Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok,

hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . "

 

Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.

 

Te nagyon- nagyon hiányzol nekünk. . . :' (


Annyira fáj, el sem mondhatom!
Nem látom többé, és nem is hallhatom.
Hiába érzem őt itt belül élénken,
Kezét felém nyújtva, esdőn, félénken.
Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek,
S mikor elmentél, nem foghattam a kezed! :'(