A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Nem örökre megyek, de nem jövök vissza Lábam tétován lép ismeretlen útra. Minden ami voltam, vagy lennék itt hagyok S más alakban, térben élem a holnapot. Én leszek az idő, meg a csönd s a bánat, Én fogom lecsukni fekete szempilládat. Én zöldülök majd ki májusban a fákban, Én halok meg minden csöndes napnyugtában. Ott fehérlek majd a távoli ködökben, Ott illatozom friss rózsaként a kertben, Pohár falán én leszek a pára, S tőlem lesz szelídebb az este magánya. Harcba szállok érted, amikor csak kéred, S véremmel pótolom majd kihulló véred. A Minden leszek majd - s mégsem leszek semmi... S holnap virradatra megtanulok sírni.
Első gyertya meggyújtva: 2016. 01. 15. Gyújtotta: Kalmár Tünde