"Nehéz az életet élni nélküled.
Felejteni téged soha nem lehet.
Ha a bús napjaim le fognak telni,
Oda vágyom hozzád megpihenni!"
"Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,
nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.
Egy reményünk van, mi éltet és vezet,
hogy egyszer majd találkozunk veled!"
"Drága mosolyod nem ragyog rám többé,
De Te a szivemben élsz mindörökké!"
" Olyan drága voltál nekünk, hogy azt nem pótolja senki,
lelkünk sebeit nem gyógyítja semmi!"
" A múltba visszanézve valami fáj,
valakit keresünk aki nincs már.
Csak az idő múlik feledni nem lehet,
szivemben örök a fájdalom és a szeretet.
De Ő nekünk soha sem lesz halott,
mert a jók örökké élnek mint a csillagok!"
Egyetlen ember hiányától üressé válik az egész világ!
Nélküled nem ér semmit az életem!
" A Te szived már nem fáj,
De a miénk vérzik,
A fájdalmat az élők érzik!"
" Fájó szivünk fel-fel zokog érted,
Örökké szeretünk, nem feledünk Téged!"
"Téged elfelejteni soha nem lehet.
Sajnos meg kell tanulni élni Nélküled!"
Őrizlek Téged szerető szivemben!
Annyira fáj a hiányod,
egyetlen szerelmem voltál!
" Siratod, akit szeretsz,
akit ezután soha nem feledsz.
Becsukod a szemed, s látod arcát,
ha csend van, hallod a hangját.
Vele álmodsz éjszakákon át,
s érzed, hogy odabent fáj.
Fáj, hogy elment,
nem maradt veled,
de tudod, örökké szeret!"
https://www.youtube.com/watch?v=1qXeFBW46r0
2.éve, hogy elmentél!
Emlékezzünk!
Itt állunk mind, úgy hallgatunk,
mit mondhatnánk
nincsen szavunk.
Szíved nem él, hová lettél?
egyedül mentél.
Már csak emlék, kedves a kép
úgy nevettünk,nem oly rég.
Tied sok tárgy mi velünk maradt
itt voltál igaz.
Most búcsúzunk, most sírhatunk
nem ölel két karunk.
Fagyott a föld a mély bezár,
bennünk élsz tovább.
Megrendülten gondolunk Rád,
nem hisszük el, hogy nincs tovább.
Lehunyt szemed nem látja már,
mindenütt virág.
Kint alszol majd a hideg télben,
eszünkbe jut néha éjjel.
Nem vagy többé,nincs ilyen más,
Egyetlen voltál!
Egy könnycsepp csillan a szememben,ha megkérdeznéd mi bajom, csak annyit mondanák:Hiányzol nagyon!