NB- II- es Spartacus ladrarugó csapat focistája, majd edzője,  a Spartacus természetjáró szövetség sátoraljaújhely i vezetője, a Szabó Ktsz és Máv dolgozója volt. Értelmetlenül szenvedett gondoskodó édesapa, akinek a természet jelentette a világot.

 

 

Kohut Katalin: Victor Hugo Nyomorultak

 

Ereklyém e két kötet,

illatosító helyett őrzöm őket

pulóverjeim között.

Egyikből kivágtam a gótikus írást,

mely nekem szól:

„Katikának névnapjára apától”.

A bátyámnak szántam írásod

fénymásolatát, de nem tartott rá igényt.

Csalódtam, mint annyiszor

hosszú szenvedéssé nyúlt életemben.

Hatvanhét a sorsfordító,

addig megteremtetted erkölcsöddel,

tartásoddal, szorgalmas kétkezi munkáddal,

példamutatásoddal nekünk az emberi létet.

Nem loptam kenyeret senkitől soha,

inkább öntöttem magamba

a tiszta forrás vizet,

ne korogjon annyira a gyomrom,

mégis én lettem a nyomorult,

irányt mutató püspök, pénzteremtés

lehetősége nélkül.

Te vagy az egyetlen kincsem, eszményem,

talán jobb így, hogy nem tudod,

mi történt velünk. Szíved nem bírta tovább így sem.

Látod, már nem is sírok, kiszáradt szemmel

várom húsz esztendeje a halált,

megváltottam a síromat melletted,

ott, ahol karmikus bűnösök is nyugosznak.

Talán ők visszajárnak, nekik van jövőjük,

múltjuk, ez a boldogok jóléti népe.

Ereklyémet magammal viszem a sírba,

a két könyv legyen majd fejtámaszom.

Halálodig azt hitted, maradtam

énekes pacsirta, s éles tőrt döfött

szívedbe a mondat: unokád született,

gyermeknek gyermeke.

Csókolom apa a kézjegyedet!

 

2014. október 7.