Elmentél, kereslek, a temetőt járom. Ülök a sírodnál, ez lett a világom. Ülök itt és várom, hátha még meglátom mosolyod az égen, s jössz újra, mint régen. Ilyenkor szívem is jól lakatra zárom, ég felé a kulcsát csak neked kínálom. Most egyedül a Tiéd lehet, Te lehetsz csupán, kit oda beengedek, s szívem szíveddel együtt lehet. Bebújsz pajkosan, s jól becsukod, tudod jól, ilyenkor a tiéd vagyok. Egyek vagyunk újra: én Te, s Te én, szállunk, repülünk, ölel a fény. Ilyenkor újra Szép a világ, szédült iramban repüljük át. Angyalok koncertjén tapsolunk, csillagzenére táncolunk. Az álomból egyszer csak megérkezem: fekete betűk a sírköveden ...Megint elszöktél, mint az álom. Könnycseppként bujkálsz a szempillámon...