" Keresheted őt,nem leled hiába,se itt se Fokföldön,se Ázsiába,a múltban sem és a gazdag jövőben,akárki megszülethet már,csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki,halvány- furcsa mosolya. Szegény a forgandó,tündér szerencse,hogy- e csodát újólag megteremtse.Éde s barátaim olyan ez éppen,mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszercsak őrája gondolt,mi meg mesélni kezdtünk róla." Hol volt..." majd rázuhant a mázsás,szörnyű mennybolt,s mi ezt meséljük róla sírva." Nem volt..."Úgy fekszik ő,ki küzdve tört a jobbra,mint önmagának dermedt,néma szobra. Nem kelti föl se könny,se szó,se vegyszer. Hol volt,hol nem volt a világon egyszer."