Anyám 77. égi születésnapjára,
A háromlábú szék
Besenyőtelken születtél,
Nagyszüleinknek igazi öröme lehettél.
Sokat tanultál, diákként is dolgoztál,
A nehézségek elől nem meghátráltál.
Rengeteget rajzoltál,
Az ének miatt szakközépbe mentél.
A Műegyetemen diplomát végeztél,
A jövődet ez tette reménnyé..
Megházasodtál,
három gyermeket neveltél,
Anyaként minket tápláltál,
Nagymamát gondoztál.
Dolgoztál kevés fizetésért,
Erőn felül értünk mindent megtettél.
Majd egyedül maradtál a gyermekekkel,
Ejnye sors, az Anyámmal csúnya "játékot" űztél.
Nem voltál rest éjszakázni sem mellettünk,
Keserű sors már akkor téged nem kímélt,
Dolgoztál, tanítottál, terveztél, neveltél,
erődön felül mindent értünk megtettél.
Kerested az életben és a munkádban az értékest,
Az építészet és az oktatás lett családod mellett a mindened,
Olykor betegek voltunk, és munkádból ki kellett maradnod,
Akkori főnökeid közül bizony nem mindenki értette szándékod.
Hiszen nem volt segítséged,
Vállaltad velünk egyedül is a holnapot,
De egy családként mégis együtt lehettünk.
Pedig nem kaptál sokszor hálás munkahelyi beosztást, parancsot.
Az építészet és az oktatás lett családod mellett a mindened,
Sokat és sokszor tanulhattunk Tőled!
Szeretetet, sok gondoskodást családodnak adtál,
Diákjaidnak mindemellett is sok tudást átadtál.
Biztonság!
Megtaláltad mindezt a családodban is, és bíztál,
Hittél a jóban, a szépben,
Pedig nem volt könnyű az élet,
Olykor reméltél a reménytelenségben.
De akkor sem adtad fel,
Célokat tűztél ki,
Az otthon biztonságát is kerested,
Sokaknak ez tűnt ki.
Jött mégis a háromlábú szék,
Maradtunk a családban hárman.
Továbbra sem kímélt az élet.
Eltemettél egy gyermeket, anyát fájdalmasan.
Sokszor még inkább kegyetlen volt veled az életed,
És nem volt semmi kímélet.
Miután eltemettél gyermeket, anyát,
Lélekben elvesztetted testvéredet.
Bizony, bajban is, jóban is, nehézségben is,
Tudtuk, hogy mi is számíthatunk Rád,
Most azonban nem voltál egyedül,
Neked sem kellett végre egymagad vinned a küzdelmet immár.
Majd felneveltél minket,
És mi lélekben mindig is melletted maradtunk,
Nem volt kőnnyű, de tudtuk, hogy nehéz neked,
És mi végig melletted maradtunk.
Jött végül a legnagyobb nehézség,
Mi mindvégig felváltva melletted lehettünk,
Búcsúztunk vagy éppen búcsúzás nélkül kellett tovàbb mennünk,
De tudtuk miközben erőt kellett adnunk, személyedből erőt is meríthettünk.
Bizony minden együtt töltött idő ajándék lehetett,
Majd egy szempillantásra december volt,
Úgy tűnt, hogy megállt az élet,
Hiszen szívünkben a legnagyobb gyász honolt.
Azt éreztük, az élettől neked most sincs kímélet,
Maradt a két testvér a háromlábú szék helyett,
Így telt a Karácsony,
mint legnagyobb, legszentebb ünnep Nélküled.
Hiszen Őt ajándékba kaphattuk,
Nem kellett Őt keresnünk,
A sanyarú, szomorú sorsa mellett
Mégis mellette boldogok, vidámak lehettünk.
Mert soha nem adta fel,
És gyakran mosolygott,
Mi így szerettük látni,
Mellette sokszor vidámságot adott.
Vicces tudott lenni,
Szerethettük,
Nem lehetett unatkozni,
Sokat nevethettünk.
De a szomorú tény sem marad el,
Ő azóta nincs itt velünk,
Az emléke az, amely összetart,
És erőt ad mindig, mindenben minékünk.
Krisztus születése ünnepe után,
Jött utána az első égi születésnapod is,
Te már nem voltál velünk,
Tudtuk, hogy volt értelme, hogy megismerhettünk,
.
El kellett telnie egy kis időnek,
Még megértettük a helyzetet,
Telhetnek, múlhatnak évek,
és most is érezzük szereteted.
De a szomorú tény sem marad el,
Ő azóta sincs itt velünk,
Az emléke az, amely összetart,
És így tovább kellett mennünk.
Mintha csak tegnap történt volna mindez,
És mégis itt vagyunk már 6 év után,
A hetvenhetedik születésnapodon is fáj ez,
Bizony már jóval évek múltán.
Mintha csak tegnap történt volna mindez, amit most megírtam,
Maradt tehát egy nagyszerű Anya emléke,
Ezt itt most muszáj voltam, közel sem Petőfiként,
egy versben leírtam.
2026. január 15.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (0 db) 
Üzenet küldése a gyertya gyújtójának 
