A hiány igaz fájdalmát, akkor tudjuk meg
mikor a szeretett személytől már nem jön üzenet.
Mikor nem hív fel többé, és nem vigasztal minket,
ha éppen összeroncsolt szívünk félelemtől reszket.

A hiány keserves fájdalma, akkor mar belénk
mikor elnémul a szó, és elnémul a beszéd,
s mikor a kérdésre a válasz már nem érkezik meg,
mert a szívvel a szó is eltemettetett.

A hiány, akkor fojtja torkunkat legesleginkább
mikor magunkban kell tartani a fájdalom kínját,
azért, hogy ne tudja meg senki, az ember mivé válik,
mikor odabenn a szíve, csendes halált játszik.

Kun Magdolna