Öcsi 2010. júni 25- én este át adta magát az urnak!       
Nem értem elötte ált még az egész élet, a nagy szerelem , a család, a boldogság.
Mért kellett elemennie? Mért mindig a jók mennek el?
Lehet hogy csak egy csínynek készült.
Már sosem tudjuk meg mért tetted.
Nagyon hiányzol mindenkinek.

" Nem az ön gyilkossághoz kell a bátorság, hanem az élthez"

Itt vagy velem a lelkem mélyén,
Örökre belevésted magad.
Tudom, soha nem látlak már,
De jó tudni, hogy velem vagy.

Nem búcsúztunk, úgy mentél el,
Azt hitted visszajössz.
Most is látom két szemedet,
Segítségért könyörög.

Kevés voltam a segítséghez,
S, szemed fénye kialudt.
Öleltem a kihűlt tested,
Tudtam, nincs már vissza út.

Pataknyi könny folyt szemeimből,
A Halál meg nevetett.
Enyém lett, kit úgy szerettél,
Elvettem egy életet.

Öcsi nagyon hiányzol.
Arra kérlek vigyázránk mindig.
És remélem ott boldog vagy.
Majd egyszer még találkozunk oda fönt.