elcsendesül a régi ház
álom takarja be köddel
a hold mint vörös rózsaváz
kihűlt lámpa fakó bőrrel
cserépszilánknyi már a láz
az éjszaka napot földel
sápadtan felsejlik a gyász
nyikorgó szívgyötrelmével

(Dezső Ilona Anna)

Dezső Ilona Anna: Anyám

Anyámnál tisztább vizű forrás nincsen;
végtelen szeretet, melyben mártózhatom,
vadvirágok szirmán csillan verejtéke,
ha belsőmet szomj kínozza, megihatom.

Anyám a legédesebb vizű patak;
eső duzzasztja, mint anyatej a keblet,
igazabb, nemesebb érzést más nem adhat,
permetét lehelve gyógyszere lelkemnek.

Anyámnál hűsebb vizű folyó nincsen;
lágyan simítja nyárközepén testem,
féltőn óv, lábam tartja, meg ne csússzon,
elmossa előle az éles köveket.

Anyámnál kékebb vizű tenger nincsen;
szilárd szikla benne minden bejárt útja,
ha rossz vizekre evezek, figyelmeztet,
csónakomnak ütközik habos tajtékja.

Az én édesanyám felhők összes nedve;
tökéletes, mint a frissen lehullott hó!
Vigyázza sejtjeimet, hidegen tartja...
meg ne olvassza sok hamisan izzó szó