Mielőtt megismertelek, az életem olyan volt,
mint egy hold nélküli éjszaka.
Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok,
az értelem apró fénypontjai...
Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen,
mint valami meteor,
s hirtelen minden lángba borult,
minden csupa szépség és ragyogás lett.
Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé,
minden elsötétült.
Csakhogy a szememet már elvakította
a fény: nem láttam többé a csillagokat.
És így már nincs értelme semminek.