Hirtelen fordítottál hátat az itteni világnak, de tudom, hogy ahol most vagy, már nincs fájdalom, korlátok és kötöttség, már szabad és könnyű vagy. Egyensúlyoztál a két világ között, aztán ahogy átléptél oda, ahol minden fájdalmad megszűnt, már nem akartál visszajönni. Várt apukád.

De hiányzol! Hiányzik a nevetésed, a simogatás, a gondoskodásod, ahogy hozod a kakaót. Mindig többet adtál, mint amit kaptál. Sose kértél, sose követeltél, csak adtál és adtál. Legfőképp szeretetet.
Örülök, hogy megtudhattad, milyen nagymaminak lenni és annyit bolondoztál Dalmával és Csillával. Mindenkinek nagyon hiányozni fogsz és egyre jobban, ahogy felfogjuk, hogy már nem vagy.

Néha kacsints le a csillagok közül, ahol könnyedén lebegsz és nevess le ránk!

 

Szeretlek! <3