Világ voltál szívemben,
 csillaggal teli égbolt,
 kitöltötted lelkemet,
 s mosolygott a vén Hold.
 Te voltál a mindenem,
 a szemem csillogása,
 de elmentél, elhagytál,
 most könnyes ragyogása.
 Csillagtalan éjszakák
 a nappalok is nékem,
 emlékek közt vergõdöm,
 csak ennyi lett a részem.
 Felemelem fejem,
 úgy próbálok járni,
 hazudok a szívnek,
 hogy ne tudjon fájni.